Így főztek Nagyanyáink. Emlék idéző ételek, szívet melengető emlékek.
Szinte alig van olyan barátom, akinek ne lenne egy nagy kedvence, amelyet a nagymamája készít/ett. Szüleimtől is sokszor hallottam, hogy ők is emlegették dédnagyanyáim főztjét – valamit biztosan tudhattak akkoriban is, még ha az a mai világban nem is….! Szubjektív szempontjaim szerint következzenek olyan ételek, amelyeket én is nagyanyáimhoz kötök.
Figyelem: zsírban és szénhidrátban gazdag tartalom következik, sok-sok szívet melengető emlékkel!.. és ha már múlt idézés a receptek is legyenek eredetiek, a szakácskönyvek nagyjaitól… mondhatnám úgy is, hogy Nagyasszonyaitól: Zilahy Ágnes és Z. Tábori Piroska.
1. Az a bizonyos csirkepaprikás nokedlivel
…kétórányi utazás után, korgó hassal érkeztünk egy csendes, számunkra kedves alföldi városba: a bejáratnál már éreztük a csirkepörkölt illatát, hallottuk a csörömpölő tányérokat és a tűz ropogását a sparheltban. Számomra azóta is csak nokedlivel és jó sok tejföllel az igazi. Személy szerint a mellét és a combját szeretem legjobban, de van, aki a belsőségekre esküszik, mások a hátát kedvelik…
…egy biztos: ezt követően egy délutáni szundi a mama ágyán, maga a valóra vált mennyország.
(Z. Tábori Piroska : A ma szakácskönyve – Dante kiadás; 1932.)
2. Savanyú krumpli főzelék csülökkel
Mai felgyorsult világunkban a főzelék szinte minden formában háttérbe szorult, pedig nem kellene…SŐT! Itt van például egyik személyes kedvencem: savanyú krumpli, csülökkel. Igazán testes étek, amely különösen akkor ínycsiklandozó, ha a krumpli a csülök levében készül. Fogyasztása inkább a téli időszakban ajánlott, lehetőleg friss sertés húsával és sok-sok szeretettel fűszerezve.
(Zilahy Ágnes : Valódi Magyar Szakács Könyv – A “MAGYAR NŐK LAPJÁ”-nak kiadóhivatala; 1892.)
3. Gyerekkorunk egyik kedvenc desszertje A DERELYE
Mindkét nagymamám gyakran leste kívánságainkat: mit készítsek nektek, mit ennétek? Igazi álom ez a fejlődő szervezetnek, hiszen bátran kérhet olyat, amit nagyon szeret. Testvéreimmel sokszor a derelye/szilvás gombóc/nudli triumvirátusban gondolkoztunk. Ezeknek alapja ugyanaz, a végeredménye pedig szintén olyan étek, amelynek ízét évtizedekkel később, még most is érzem a nyelvem hegyén.
Mégis a derelyét emelném ki most ezek közül: a benne lévő lekvár is nagyszüleim munkájának gyümölcse volt, elégedettségünket pedig mi sem jelezte jobban, hogy rekord gyorsasággal elfogyasztottuk ezeket a finomságokat.
(Zilahy Ágnes : Valódi Magyar Szakács Könyv – A “MAGYAR NŐK LAPJÁ”-nak kiadóhivatala; 1892.)
L.A.
Reméljük, írásunk sokak szívét melengette és szép emlékeket idézett, ha Neked is van egy kedves emléked a fenti ételekkel oszd meg velünk.
Videóreceptjeinket IDE KATTINTVA találod!
KÖVESS minket a FACEBOOK-on INTAGRAM-on és a YouTube-on is!
